Igaz szerelem

Lelkem összetört szívemmel együtt,

S a fájdalom maradt cserébe helyettük.

Nem érzem jól magam se, éjjel se nappal,

Lehet, hogy holnap egy karót szúrok magamba.

Mert a szerelem elhagyott.

Mikor a vér az ereiben megfagyott.

S szíve kihalt…

Egy másik lány miatt.

Tudom, hogy szerette,

S hogy bármit megtett érte.

De a lány hazug volt,

S megalázta a fiút.

Ma odamentem hozzá,

S megkérdeztem gondját.

Elregélte hogy mi bántja szívét,

S könnybe fakadt szeme mire a halálhoz ért.

S én megvigasztaltam,

Ő hozzám bújt zokogva.

Éreztem hogy nem bírom tovább

S elmondtam mit érzek iránta.

Elmondtam hogy szeretem

S hogy mindig is csak Ő kellet nekem.

Ki hullt egy könnycsepp a szememből,

S éreztem hogy a szeretet viszont jő.

Egy csókot nyomott számra,

S mondta hogy neki is van titka számomra.

Mert Ő is szeret engem és csodál…

S legyen övé szívem ki örökre vigyáz rám…

 

Ez az élet

Van pulzusom, tehát élek!

De 2 perc múlva nem így lesz,

Mert felvágom ereimet.

A testemből csendesen folyik a vér,

S ezt ne tudja senki, mert titokban történt!

Mert az egész világ egy nagy ember,

S mi vagyunk benne a penge,

Hisz mi vájjuk ki szívét ennek a kínzó, fájdalmakkal teli földnek!

A fájdalom már nem akadály,

Mert megerősödtem az évek folyamán.

Kínos csöndben jön majd a vég,

S elkísér majd a pokol kapujáig!